Mesés Dél-Korea: Pain (통증, Tong-jeung, 2011)

Joo Dong Hyun egy fiatal lányka, aki miután elveszíti szüleit egyedül kénytelen szembenézni a rengeteg adóssággal, ami a kórházi számlák kiegyenlítése révén a nyakába szakadt. Hogy mindennapjait élhetővé tegye, és szerteágazó adósságait törleszteni tudja, kézműves holmikat árul a piacon, s minden alkalmat megragad, hogy elodázza a törlesztést. Egy napon megismerkedik Park Nam Soonnal, aki dzsigolóként kopogtat be hozzá, s aki a társa segítségével a pénzbehajtás egy forradalmi módjának gyakorlásával erőszakolja ki a pénzt az adósokból. Bár látszólag Dong Hyun egy vidám, cserfes teremtés, Nam Soon pedig egy hallgatag, közömbös férfi, mindkettejük nehéz keresztet cipel, s küzd a saját testével. Az adósnak viszont mindig fizetnie kell, s miközben Nam Soon igyekszik a kintlévőséget behajtani, dzsigolóból egyszercsak megmentővé válik, s a két fiatal egyre közelebb kerül... létezhet gyógyír számukra?

Ezt a filmet én egyszerűen imádom. Reménykedtem benne, hogy én készíthetek hozzá feliratot, mert bár többször is láttam már, mindig megérintett, és lenyűgözött Kwon Sang Woo és Jeong Ryeo Won alakítása. Fantasztikus páros voltak, és olyan hitelesen játszottak, hogy minden alkalommal megtaposták a szívem. A film erőssége szerintem az, hogy Dél-Korea és Szöul egy olyan arcát is bemutatja, ami talán ritkábban van ilyen karakteresen ábrázolva, mégpedig a behajtók és adósok világát, azt a világot, amelyben kétségbeesett küzdelem folyik a létfenntartásért, és ahol bizony tényleg kell gyomor a túléléshez. Emellett a két karakter háttértörténete is meglehetősen erős, és épp az ellentétes problémák adják a két főszereplő kapcsolatának édes-keserű harmóniáját. Fantasztikus alkotás. A fordításba beleadtam szívem-lelkem, hiszen egy számomra kedves filmről van szó. Fogadjátok szeretettel :)